Hobbijuk a hang

Ez a hobbi nyolcadikban kezdődött. A tesó összetört távirányítós autójával, amit kidobtak a szemétbe.
Az idősebbik testvér, akiről ez a "mese" félig szól, kivette a kukából a kidobott autót és szétszedte. Nézegette egy darabig, majd szólt egy ebben az évben érkezett osztálytársának...
Így indult az ő történetük. Az totálkáros autóból működő autót csináltak és kitalálták, hogy mint minden rendes autóban kellene hogy legyen zene is, amit menet közben hallgatni lehet. Szereltek két
hangszórót a hátsó ablakba. Már csak egy apró mp3 lejátszó kellett. Ekkor hallottam én először a hobbijukról tőlük, merthogy ceruzaelem kellett a kocsihoz. Eltelt néhány nap, majd megint kellett elem, ez csak néhány percre... Mikor kérdeztem mihez kell, mondták: - Hát a ledekhez, kipróbálni!
Menetfényeket szereltek a kocsiba...az aljára, az elejére és a hátuljára, ahogy a való életben is megy ez. Legközelebb már fáért
jöttek, szalagparketta darabokért, meg dekopír fűrészért, szivacsért, csavarért... és innentől már képen és filmen van a történetük, mert ez a két fiú, az autós Tóth József András és osztálytársa Kovács Ádám találtak egy új utat, egy hobbit, ami érdekli őket, kitölti a szabadidejük egy részét, sikeresek, új dolgokat találnak ki, továbbfejlesztik azokat, mindig megtapasztalva az alkotás örömét, na meg néha a kudarcok keserű ízét is. 

Andrásról tudtuk eddig is, hogy kreatív, szuper a kézügyessége, - a tavalyi erdélyi táborban elsőre olyan drótékszer kollekciót készített, aminek csodájára jártak az oktatók is - Ádám is kitűnt kézügyességével a diákvállalkozás termékeinek a készítése közben, de hogy ilyen kitartóak, hogy rátalálva a hobbijukra, azt ennyire makacsul, a kudarcok, a pénzhiány ellenére is újra és újra kezdve, folytatva csinálják, az meglepő, és csodálatra méltó. Azt csak

ráadásul említem meg, hogy a gumifotelek készítését is az elsők között sajátították el, ötleteikkel sokat segítettek a kivitelezésben.
Persze sikerüknek része tanáruk, Gazsó Martina is, aki látva eltökéltségüket, mindig hagyott teret, lehetőséget és időt a két fiúnak, hogy hobbijukkal foglalkozzanak...
Jó ilyen gyerekekről, vagyis inkább fiatalokról írni, hiszen ők azok, akik kis odafigyeléssel, törődéssel még sokra vihetik, lehet saját,
önálló életük, példát mutathatnak a társaiknak, ha segítünk közzé tenni az ő "műveiket", kitalációikat. A közelgő Bárczi héten bemutathatják tudásukat és az elkészített autót, hangládákat minden Bárczisnak.
Filmen is láthatjátok őket:

Quilling technika

A quilling, vagy papírcsík technika különösen népszerű a fiatalok körében. Ezt annak köszönheti, hogy meglehetősen rövid idő alatt, egyszerű mozdulatokkal, kis odafigyeléssel gazdag képeket készíthetünk általa. Gazdaságos módszer, csupán színes papírcsíkokra, sodrópálcikára, stiftre és folyékony ragasztóra van szükségünk.

Technikája viszonylag egyszerű. A sodró pálcika segítségével

feltekerjük a színes papírcsíkokat, levesszük a rúdról, szabadjára engedjük, majd a végét beragasztjuk. Így kapott körformát az előttünk álló minta alapján formázzuk.

Munkavégzés közben fejlődik az alkotók szem-kéz koordinációja,

finommotorikája, gondolkodása (analízis-szintézis), síkban való tájékozódása, manuális és konstruáló képessége. Segíti a rész-egész viszonyának felismerését. Emellett megtapasztalják az alkotás örömét, ami tovább ösztönzi újabb alkotások, ötletek kreatív megálmodására, megvalósítására.

Tevékenységek során gyakran dolgozunk újrahasznosítható

hulladékokból (pl.: újságpapír, kartondoboz) gondot fordítva ezzel a környezettudatos személyiség kialakítására, fejlesztésére és megerősítésére.



                                        
                                                   G. Martina

Színes szőnyegeink forrása, a Lőrinc Műhely

Az úgy kezdődött, hogy 4 éve rátaláltunk az egyik raktárban két zsák natúr gyapjúfonalra, a "Lányműhely"-ben pedig felvetőfonalra. Aztán már célzottan kerestük a gombhoz a kabátot és ráleltünk néhány szövőkeretre is, amik egy ideje már a raktárban pihenték ki a korábbi évek fáradalmait. Innentől már felgyorsultak a dolgok, már csak átvetőfákat kellett "gyártani" a keretekhez, - ezt a fiúműhelyben az akkori végzős fiúk elkészítették - "leverővillákat" kaptunk a konyhából és már kezdhettük is a szövést.
Az akkor ötödikes gyerekeimmel kezdtük a kényes és munkaigényes vékony gyapjúfonallal, az első szőnyegek még kicsit csálék, elkeskenyedők lettek, de a munkafolyamatokat megtanultuk, kitűnt, hogy ki az ügyes és ki a még ügyesebb.
Néhány hónappal később a bútorraktár egyik sarkában, sátor alkatrészek keresése közben rábukkantunk két nagy szövőkeretre, ezek javítása és összeszerelése után már nagy méretű szőnyegeket is tudtunk készíteni.
A következő lépés a szövés felgyorsítása, érdekesebbé tétele volt. Ehhez a fonalak választékát kellett növelni, kellettek vastagabb és színesebb fonalak. Ekkor találkoztunk először a Lőrinc Műhely nevével. Petrikovszki Mariann szövő népi iparművész ajánlotta Lőrincéket, akiknek a műhelyében készülnek a legjobb minőségű kézi szövőszékek és azok alkatrészei, gyártják és forgalmazzák a különböző vastagságú felvetőfonalakat és nem utolsósorban a szövéshez szükséges natúr és színes fonalakat.
Az egyetlen bánatom csak az, hogy pápaiak, messze vannak, így a távolság miatt először postán rendeltünk felvető- és szövőfonalat, de aztán már a színeket is szerettük volna kiválasztani, így először én választottam a nyári szünetben színes fonalakat, majd ebben a tanévben már az egész osztály együtt ment Pápára. Először a műhelyt néztük meg, értő kalauzolás mellett, kitűzve a célt is a következő félévre: egy igazi szövőszéket szeretnénk venni. Nem szövőkeretet, hanem egy igazi, profi szövőszéket. Egy Lőrinc féle

használt szövőszéket. Ennek az ára kb. 120 ezer forint, úgyhogy még sok szőnyeget kell megszőni a vásárláshoz...
Az új színes szőnyegek már ennek a látogatásnak az eredményei, sőt azóta már még egyszer elmentünk a műhelybe színes fonalért, mert az elkészült szőnyegeket ahogy kitettük a bemutató bábura, már el is kapkodták. Most ott tartunk, hogy külön megrendelőlistánk van, amit tudásunk és időnk szerint elégítünk ki.
Az külön öröm, - és valahol a távlati célok között is szerepelt, hogy mások is kedvet kapjanak a szövéshez, mások is jussanak sikerélményhez, mások is büszkék lehessenek a tudásukra, elkészített

termékükre - hogy más osztálybeliek is csatlakoztak már a szövőkhöz, kicsik és nagyok is. Van aki gombolyítja a fonalakat, van aki a szövőkeretek felvetését tanulja, majd ezután a szövés fogásait - elkötést, elszövést majd magát a szövést - tanulja, gyakorolja.
A hangulat vidám, - néha túlságosan is, ez már a szövés rovására megy néha - megy a viccmesélés, sztorizgatás, valami ilyesmi lehetett régen a fonók hangulata is, igaz itt már a számítógép helyettesíti az éneket, a zene már a hangszórókból érkezik, a gyerekek választják, többnyire a Youtube-ról. De ez nem baj, változik a világ, menni kell vele.
A lényeg a gyerekek büszkesége, sikerélménye, hogy valakinek, ráadásul egy 'Felnőtt'-nek az ő szőnyege tetszik, vele akarja szövetni a következő, neki tetsző szőnyeget. Lassan kialakult egyfajta versengés, hogy kitől kérnek több szőnyeget, ki szövi szebben, ki nem húzza be az oldalát, kinek marad végig párhuzamos a szőnyeg széle...
Engem megnyugtat a szövés. Van, hogy felhúzom magam valamin órán, - utólag nem is értem min lehet - aztán csak szünetben odaülök a szövőszékhez - na jó csak kerethez - és szövök pár percet. Egyfajta relaxáció...és nem csak nekem. A gyerekekre is hasonló hatással van, a többi jótékony hatásról nem is beszélve...
Állítólag egy harmadikos szövőzseninek, mióta sződögél, sokat javult az írása, a motorikája, de ez lehet hogy csak pletyka... :-)

A szőnyegszövő tánca

A Bárczi iskolában mindig nagy hagyománya volt a kézművességnek. A mostani 8.a osztály már ötödik óta rendszeresen dolgozik a különböző méretű szövőszékeken és már nagyon sok szép munka kikerült a kezük alól. De most nem róluk szeretnék írni.
Az rendszeresen előfordul, hogy kisebb-nagyobb gyerekek megállnak mellettünk a folyosón - csak ott van hely a szövőszékeknek - és kérdezik, ők is szőhetnek-e. A válasz mindig igen, de a nekibuzdulás csak ideig-óráig tart...egy-két kivételtől eltekintve.
Akiről írni szeretnék, az egy harmadikos fiúcska, Marci, aki meglátta és megszerette a szövést. De ilyen gyerek is sok van... Olyan viszont kevés, aki azonnal megérti a néhány, nem könnyű szabályt, aki tud figyelni a szálak futására, aki nem húzza össze a sorokat, aki nem felejt el váltani a nyüsttel, szóval Maci egy született tehetség... és nem utolsósorban imád szőni. 
Itt az első szőnyege még a kereten:

 ...és itt már elkötözve:















Ismeritek a szőnyegszövő táncát? Én sem láttam még...eddig. Mert amikor Marci táncra perdült a kis szőnyeg elkészülte után, rájöttem, hogy én vagyok az a szerencsés, aki ezt először láthatja. Ha én igen, akkor Ti is lássátok és örüljünk Marcival együtt:

Kisujjnyi népművészet

 A cím természetesen nem azt jelenti, hogy a kisujjunkban van az összes népi mesterség tudománya, hanem hogy éppen csak egy kisujjnyit ismerhettünk meg belőle, a kis ujjaink segítségével.
Ehhez persze kellett a Laczkó Dezső Múzeum "Történelmi, irodalmi, néprajzi értékeink nyomában" c. pályázata, melyben iskolánkat egyik parneréül választotta a múzeum. Egy éven keresztül 12 alkalommal egy-egy népi kismerterség fogásaival ismerkedhettünk meg B.Dobos Teréz népi iparművész segítségével.
 




Tanultuk a fonás több fajtáját, fontunk ujjal, "körömmel", fonaltekerővel, készültek csigák, egérkék, nyakláncok, karkötők.

 
Készültek szappanos kézzel, nemezgolyók, tulipánok.







 Az ünnepekre készülődve nádból és csuhéból ádventi ajtódíszeket fabrikáltunk.

 

A lányoknak is kedvében járt Teri néni...készítettünk fonalbabát és rongybabát is.

 






Sok mindent tanultunk az egy év alatt, a gyerekek mindig büszkén vitték haza az elkészült munkákat vagy díszítettük azokkal az osztályt, a folyosót.
A jobb oldalon diavetítésben láthatók a foglalkozások képei.

Mi volt előbb? A tojás vagy a tojásfa?

Ebben az esetben ezt mi döntöttük el és a tojások készültek előbb. Fél centi vastagra sodort agyaglapból kiszúrtuk a tojásformákat, majd szárítás, szivacsolás után kiégettük.

 Ezután következett a mázazás, amikor a terrakotta tojásokat fazekasmázba mártottuk és ezeket a már egyszínű tojásokat díszítették a gyerekek saját fantáziájuk  - és színes festék lehetőségeink - szerint.

A kész tojásokat széthajtott GEM-kapcsokra akasztottuk és egy nap szárítás után újra kiégettük.

Elkészültek a tojások, már csak fát kellett 'növeszteni' hozzá...

A díszítés volt az utolsó lépés...

Többet itt is a diavetítésben, az oldalsó sávban lehet látni...

Cheer up Japan! - Bárczis bíztatás

Rupa Nikolausz és Rupa Anika a buzdítással

A földrengés sújtotta Japán felvidítására, az együttérzés kifejezésére  a világ minden részéből küldenek origami darukat és szíveket. Én is több modellt készítettem, csatlakozva origamis társaimhoz. Mivel az egyik hajtogatott gyerekfigura Rupa Anikára hasonlított, megkértem, hogy rajzolja meg Ő az  arcát. Anika biztos kézzel rajzolta a szemet és a mosolygós szájat. Nikó pedig díszes betűkkel írta a buzdító szöveget. /Cheer up Japan! = Fel a fejjel Japán!/ 

Az egyik szívecskés origami

  Nagyon sok embernek tetszett, sok visszajelzést és köszönetet kaptunk. Azt írták, hogy Japánnak nagyon sokat jelent az ilyen bíztatás. Alkotás közben persze beszélgettünk a katasztrófáról is. Pár hónapja  Kanae-san, az itt  tanító japán önkéntes találkozott az iskola udvarán a kicsikkel, köztük Anikával. Jól elbeszélgettek, tetszett nekik  érdekes arca, kicsit furcsa beszéde, mássága. Akkor még nem gondoltuk, hogy hamarosan izgulhatunk érte. 

                                                                                                                  H.Vass Ildikó