Az rendszeresen előfordul, hogy kisebb-nagyobb gyerekek megállnak mellettünk a folyosón - csak ott van hely a szövőszékeknek - és kérdezik, ők is szőhetnek-e. A válasz mindig igen, de a nekibuzdulás csak ideig-óráig tart...egy-két kivételtől eltekintve.
Akiről írni szeretnék, az egy harmadikos fiúcska, Marci, aki meglátta és megszerette a szövést. De ilyen gyerek is sok van... Olyan viszont kevés, aki azonnal megérti a néhány, nem könnyű szabályt, aki tud figyelni a szálak futására, aki nem húzza össze a sorokat, aki nem felejt el váltani a nyüsttel, szóval Maci egy született tehetség... és nem utolsósorban imád szőni.
Itt az első szőnyege még a kereten:
...és itt már elkötözve:
Ismeritek a szőnyegszövő táncát? Én sem láttam még...eddig. Mert amikor Marci táncra perdült a kis szőnyeg elkészülte után, rájöttem, hogy én vagyok az a szerencsés, aki ezt először láthatja. Ha én igen, akkor Ti is lássátok és örüljünk Marcival együtt:
