Térbeli hajtogatás - a "fagyitölcsér-hajtás" (Esetleírás lentebb...)

A diszkalkulia és az origami

„A diszkalkulia – mint a tanulási zavar egyik megnyilvánulási formája – vizsgálata, rövid távú kezelési  terve, esetismertetések kapcsán” című szakdolgozatom részlete:

………Ahhoz, hogy a gyerekek egy origami figurát meghajtogassanak, többféle képességgel kell, hogy rendelkezzenek. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy állandóan figyelni kell a tanár utasítására

-Meg kell figyelni, hogy a papírlap melyik oldala van felül /a fehér vagy a színes/. Kezdetben nem szerencsés mindkét oldalán azonos színű papírral dolgozni. Különböző szín esetén mondhatom, hogy a „szalvéta kívül színes”…

-Folyamatosan össze kell hasonlítani a szomszédokkal a hajtogatás fázisait, meg kell állapítani, hogy ugyanolyan-e, esetleg miben tér el /analízis-szintézis/. Amennyiben különböző, egy másik társáéval is össze kell hasonlítani, vagy a tanár segítségét igénybe véve kell dönteni.

-Fontos figyelni az irányokra /felfelé vagy lefelé, jobbra vagy balra hajtjuk a papírt?/

-Különösen nehéz, ha meg kell fordítani a papírt, mert annak másik oldalán folytatjuk a munkát. Ekkor újból „be kell tájolni az irányokat”, össze kell hasonlítani, hogy áll a tanáré. Ezt szóban is ellenőrizzük. /”Nézd meg, hogy a nyuszifülek felfelé állnak-e!”/

-A térbeli hajtogatásnál még inkább kiderül, ha valakinek téri-tájékozódási problémája van, de például a gyümölcsmintás teáspapírból /Pickwick…/ vágott négyzetekből még a legegyszerűbb „fagyitölcsér-hajtás” sem egyszerű, ha valakinek  problémái vannak az irányokkal.. Itt ugyanis a négyzet mind a 4 sarka „kihegyezhető”, s ügyelni kell arra, hogy egy csillagnál vagy virágnál mind a nyolc ágat ugyanúgy /!/ hajtogassuk meg. /14.sz.melléklet/

-Törekedni kell a pontosságra is, bár a japánok azt mondják, hogy „nem az a fontos, hogy pontos legyen, hanem az, hogy szívből jöjjön”. Vannak olyan hajtogatások azonban, ahol nem is tudunk továbblépni, ha pontatlanul hajtogattunk. Természetesen nem ilyennel kezdjük a tanulást, elkerülve ezzel is a gyermek stresszelését.

-Gyakran előfordul, hogy pár lépés után visszanyitjuk a papírlapot, s visszaemlékezve az eddigiekre, most már önállóan kell meghajtogatni.  A több elemes hajtogatásoknál a második vagy harmadik elem már fejből, irányítás nélkül szokott sikerülni. Ezért a kicsiknél hasznos az egyszerű, de több elemből álló modell, pl. 8 ágú csillag vagy virág. /15.sz.melléklet/

-A hajtogatás lépéseit  /átló-hajtás, oldalfelező-hajtás…/ köznapi, szemléletes kifejezésekkel helyettesítve ill. később mindkettőt használva /szalvéta-, könyv-, batyu-, sátor-, szekrény-hajtás/ fejleszthetjük képzelőerőt és az absztraháló-képességet is, egyben előkészítjük a geometriaórán használatos kifejezéseket /átló, csúcs, oldalfelező, oldal/

-Legegyszerűbb, ha ugyanolyan méretben és színben mutatom a lépéseket amilyennel ők dolgoznak, amikor ugyanis a jobb láthatóság érdekében más méretű papíron szemléltetek, szintén egy magasabb fokú  összehasonító képességre, analizáló-szintetizáló képességre van szükség.

-Amikor kompozíciót készítünk /virág vázában, rókák a réten…/ akkor felragasztás előtt meg kell keresni a megfelelő helyet a papírlapon úgy, hogy ne billenjen a kép, ne érjen ki a lap széléhez…

-Természetesen a színekkel és ezek finom árnyalataival is foglalkozunk, amikor például egy kupac hasonló színű papírból választjuk ki az egyformákat /ugyanezt a nagyságszerinti válogatással is megtehetjük/

-Később a magyarázattal egybekötve megkapják a hajtogatás rajzát, diagramját is. Ezt csak lépésről-lépésre haladva lehet követni, „olvasni”. Egyszerre mindig két rajzot kell nézni: az elsőn ott van, hogy hol kell meghajtani, a következő rajzon már ennek a hajtásnak az eredménye is ott van, de már egy újabb hajtogatás helyét is jelöli, aminek az eredménye majd a következő rajzon lesz látható…

-Amikor újból „átismétlünk” egy hajtogatást, nem elég csak arra emlékezni, hogy milyen hajtásokat  /könyv, szalvéta…/ készítettünk, hanem arra is, hogy ezek milyen sorrendben követik egymást. Úgy, mint az olvasásnál.

-Az óra végén a kiállított munkák értékelése, a „nekem azért tetszik…” ugyancsak a megfigyelőképesség fejlesztését segíti………………

                                                                    H.Vass Ildikó